2016. március 13.
Kategória:
Interjúk
Sutus Attilával, a Costes Étterem sommelier-jével beszélgettünk borokról, ételekről, élményekről, szakmáról:
Mi volt az első borral kapcsolatos élményed?
Még gyerekkoromban ért az első élmény. Szegeden laktunk, ahol a házunkat hatalmas szőlőlugas vette körül. 13 szőlőfajta képviselte magát, többek között csaba gyöngye, zala gyöngye, othello, stb. Egyik fajtából sem termett 3 tőkénél több. Tehát nem volt érdemes külön kezelni őket és külön palackozni sem. Ott tudatosult bennem először, hogy miről is szól a szüret és magát a szőlőnövényt is ekkor ismertem meg alaposabban. Ekkor még nem igazán ragaszkodtam a borhoz, mivel nem ütötte meg azt a minőségi szintet, amit az ember szívesen fogyasztott volna.
A meghatározó élmény, ami végül is engem a sommelier pályára terelt az egyik barátomhoz kapcsolódik, aki 8-10 éven át óceánjáró hajóval többször körbeutazta a Földet, sommelier-ként. Sokat mesélt a borokról, és a szakmáról egyaránt. Külföldi útjairól hazatérve gyakran hozott magával borokat, amit később együtt kóstoltunk meg. Itthon még csak akkoriban kezdődött, a 2000-es évek elején, a minőségi borkészítés forradalma. A kitűnő minőségű magyar vagy külföldi bor hiánycikknek számított.
Ekkor kezdett el igazán érdekelni a bor. Kerestem a szakmával kapcsolatos élményeket, kötődéseket. Például, ha egy filmben sommelier szerepelt, nagyon kíváncsi lettem arra, hogy hogyan tud ennyi mindent, hogyan érte el, hogy ennyit tudjon. Addig csak olyan borokkal találkoztam, amik egyformán mind rosszak voltak. Az emberek nem igazán tudták, hogy milyen is a jó bor, mert nem volt viszonyítási alapjuk. A hajós barátom javasolta, hogy Londonban próbáljak szerencsét, mint sommelier, ahol többféle szakmai képzés közül választhatok. Ott úgy is tudok majd kóstolni nagy borokat, hogy nem kell hajóra mennem dolgozni. Nagyon jó ötletnek tartottam és vártam a lehetőséget. Egy ismerősöm pont ebben az időben költözött át Amerikából Londonba, hogy a vendéglátásban helyezkedjen el. Tartottam vele a kapcsolatot és mire az ottani étteremben üresedés lett, addigra már én is készen álltam az utazásra.
Tovább olvasom
